Magány

Nincs is annál rosszabb, mikor elveszíted azt, akit az életednél is jobban szeretsz. Az érzés, mintha elveszett volna a másik feled, aki mindig ott volt, ha szomorú voltál és megvigasztalt, vagy, mikor boldog voltál veled együtt nevetett. Most nincsen sehol. Eltűnt és csak hatalmas űrt hagyott a szívedben. Kivágott darabka, ami a legjobban hiányzik és soha többé nem pótolható. Szúr, éget, hasogat. Sosem múló fájdalom, mit még az idő múlása sem gyógyít be. Örökké vérzik és sohasem merül feledésbe, hisz, hogy tudnád elfeledi, ki veled volt a nap minden órájában, percében és másodpercében? Egy ideig sírsz és azzal áltatod magad, hogy, mikor kinyitod szemed, ott lesz előtted, pedig tudod, hogy ez lehetetlen. Majd telik az idő és elfogynak könnyeid, csak az üresség marad, amit nem pótol semmi. Fájdalmad elmélyül és reményed kezdi felemészteni, mint valami fekete és végtelen lyuk. Lassan és alaktomosan, kiszívja belőled erőd. Reményed mind egy szálig oda vész. Szellemként jársz testedben, majd eljutsz a végső stádiumba. Reggelente már nem akarsz felkelni sem, csak nézel magad elé a nagy semmibe, mindent ellöksz magadtól. Belülről ordítasz a fájdalomtól, ami szétszaggat, de ajkaidon keresztül nem jut ki hangod, megreked belül legbelül, ahol csak te hallod. Már nem látsz más kiutat. Búcsút veszel mindentől, hogy mikor felébredj újra nevess és sírj azzal aki nélkül csak szenvedés és magány az élet. Jó éjszakát fekete angyal.  

Örök kincs

Van, úgy, hogy azt hiszed nincsen kiút a bajból. Padlón vagy és nincsen melletted senki. Magadba roskadsz. Azt hiszed nincsen lejjebb, de tévedsz, mindig van rosszabb, de meg kell próbálni és fel kell állni, még, ha nehéz is, de meg kell próbálni. Higgyél magadban és akkor hinni fognak benned is. Furcsa módon, de mindig, van, aki kihúzzon a bajból, éppen időben érkezik, mintha csak rád várt volna, hogy megpróbáld. Az első lépés a legnehezebb, mikor felállsz a földről, olyan érzés, mikor újra megtanulsz járni, először segítséggel, majd egyedül is. Felhajtod a gondok fátylát, ismét látsz. Látod, ki az aki melléd állt és ki az aki elhagyott. Az ember, ilyenkor egy pillanatra megláthatja ismerősei igazi valóját. Áldás vagy átok? Lehet, hogy jó, de lehet, hogy a legrosszabb dolgokat látod meg. Igaz barátod, viszont csak ilyenkor találod meg, aki melletted áll és segít. Ha kell veled együtt sír vagy nevet, de ha kell, minden erejével azon van, hogy felhúzzon. Gondolkodj, te, hány ilyen barátot tudsz mondani az ismerőseid közül, kinek a távolság mindegy, csak az számít, hogy veled legyen és boldog legyél. Mikor rossz kedved van felhozza a hülyeségeidet és a közös örült dolgokat. Míg egy barát, mosolyog, addig ő őszintén, tudja és átérzi, amit te is. Lehet neked öt, tíz vagy akár több száz barátod is, de csak egy, egyetlen egy aki ugyan úgy szeret, mint te őt. Őrizd meg ezt az értéket és soha ki ne használd vagy el ne dobd, mert nem lesz több. Akárcsak a szerelem, egyetlen nagy ő van aki egy örök életre bevésődik a szívedbe, ha elveszíted, soha nem lesz más akit nála jobban szeretnél. Barátoknál ugyan ez, csak egyetlen, olyan van köztük, aki a testvéred, de mégsem a véred, gondolatotok egy, de nem vagytok ikrek. Vigyázz rá és soha el ne veszítsd. Bár az élet rövid, ő veled lesz, hogy megnyújtsa ezt az időt. Soha nem leszel egyedül, mert ő nem hagyja. Ketten a világban örökre. Bajban egymásra számíthattok. Erőt és önbizalmat adtok a másiknak. Mankó nélkül egymás vállába kapaszkodtok, de, ha egyszer ugrani kell, félsz, majd megtenni, de muszáj, ő, ha kéred, ha nem ott lesz és a kezedet fogva ugrik. Gondolkodj el ezen, vagy maradsz a padlón és kizárod a világot, vagy utolsó erőddel felállsz és egy csodás élet vár rád. Nehéz lesz a kezdet, de minden kincsnél jobban megéri...

~Evy~

Bor, mámor, hópehely

Hull a hó. A csillagok fentről nézik a város mozgását, mely, lassan elül. Jókedv és az öröm hangjai szállnak, minden utcából és házból. Régen volt, már minden, ilyen békés. Egy lány halad végig az utcán.  Az egyik háznál megállt és megnyomott a kaputelefonon egy gombot. Felköszönt, majd bement.

-Szia gyere be. -hívott be Kevin.

-Köszi. Tegnap, nagyon megdöbbentem, hogy felhívtál. Olyan régen láttalak, hol voltál és mit csináltál? -segített levenni a kabátom.

-Tudom és gondoltam is. Rengeteg helyen jártam és többnyire dolgoztam.

Leültünk a kanapéra. Kellemes meleg volt a lakásban.

-Kérsz valamit inni?

-Persze, bármi jó.

Kiment a konyhába. Kinéztem az ablakon, még mindig esett a hó. Szeretem a telet. Kevin két pohárral és egy üveg borral jött vissza.

-Látom még emlékszel. -mosolyogtam.

-Hogy felejthetném el. Hány éve is volt? Hét vagy nyolc? -nevetett.

-Hét éve volt. Te tizenkilenc, én , pedig tizenhét éves voltam és elcsentük azt az üveg bort a nagypapától, de összetörted a lépcsőn és az egész család arra kelt fel.

-Tényleg, de én úgy emlékszem, hogy te törted össze...

Jókat nevettünk és felidéztük a régi dolgokat. Közben elő került a második és a harmadik üveg bor is és egyre melegebb lett, pedig lenge rövid ujjú volt rajtam. Már mindenen nevettem. Bizsergett a fejem és éreztem, hogy kipirul az arcom. Kevin megcsókolt.

-Bocs, nem ak... -nem engedtem, hogy végig mondja.

Vissza csókoltam. Hátradőlt a kanapén. A mellkasán feküdtem. Nem tudtam eldönteni, hogy az alkohol teszi ezt velem, vagy az igazi érzelmeim vezérelnek. Kezem mellkasán pihent, övé, pedig pólóm alá indult felfedező útra. Hajába túrtam. Libabőrös lettem érintésétől. Felült, majd az ölébe vett és elindult a háló felé. Út közben levette rólam pólómat és én is kigomboltam az ingét. Óvatosan fektetett le az ágyra, majd ledobta magáról felsőjét. Felültem, majd leült velem szembe és újra az

ölébe vett. Egyik kezével a hátamat simogatta,másikkal, pedig mellemet masszírozta. Ajkai szenvedélyesen, mégis gyengéden kényeztették ajkaim. Nyelvünk tüzes táncot jártak egymással. Finoman beleharapott, majd nyakamat kezdte kényeztetni. Halk nyögések hagyták el számat. Kezemet végig simítottam izmos karjain és hasán.   Övével kezdtem bíbelődni, majd a gombbal és végül a cipzárral. Kikapcsolta melltartóm és levette rólam.  Lágyan végighúzta kezét arcomtól, melleim között egészen a nadrágomig, közben, pedig lefektetett az ágyra. Ajkait mellemre tapasztotta, néhol megszívta, néhol pedig apró puszikat lehet rá. Kezemet végig vezettem csípőjén, majd nadrágjába akasztottam ujjaim, ameddig tudtam letoltam és utána lábammal teljesen lelöktem róla. Nadrágomat kezdte kigombolni. Megemeltem csípőm, hogy könnyebb legyen lehúznia rólam, Ahogy felemelkedtem, derekunk össze ért és éreztem meztelen combomba nyomódó merev férfiasságát. Csókjaival lefelé kezdett haladni alhasamhoz ért lehúzta rólam bugyimat. Végig húzta kezét lábam belső részén. Karmait combjaim alá csúsztatta. Adott még két puszit dombjaimra, majd csiklómat kezdte kényeztetni nyelvével. Egész testem lángolt a szenvedélytől, mely bejárta egész testemet. Egy pillanat alatt a csúcsra vitt és amikor azt hittem, itt a vége, akkor kezdődött el igazán.  Levette alsóját, ajkaink forró csókban forrtak össze és  teljes méretével belém hatolt. Belenyögtem csókunkba. Lassan mozgott, de testem pont ezt kívánta. Megemeltem csípőmet, így még mélyebbre hatolt bennem. Körmeim, néha hátába vájtak. Egyre hangosabban nyögtem, szívverésem és légzésem felgyorsult. Újra a csúcsra vitt. Hangos sikoly következtében elmentem, de ő tovább mozgott bennem. Megremegtek karjai, egész teste megfeszült. Egy férfiasat nyögött és éreztem ahogyan szétárad bennem a forróság. Lemászott rólam és mellém feküdt. Izzott a levegő a szobában. Az ablak párás volt. Lassan elnyomott a fáradtság és a bor együttes hatása. Nem tudtam, helyes volt-e, ami csináltunk, de hogy csodálatos volt az kétségtelen.

Az ablakon túl még mindig békésen szállingózik a hó. Fehér takaróval beborítva a házakat, utcákat, épületeket. Csend és nyugalom honol mindenütt, nincsen, mi megzavarná, e csodás téli éjszakát.

~Evy~